Public-domain ebook
by Jules Verne
Language: hu354 downloads on Project Gutenberg
Subjects
In: Science-Fiction & Fantasy·Adventure·Novels
Public-domain ebook sourced from Project Gutenberg #64539.
The opening · free to read
Mikor eszmélni kezdettem, arczom könyekkel volt elárasztva. Nem tudnám megmondani, hogy meddig tartott ájulásom. Többé nem tarthattam számon az időt. Soha még az enyémhez hasonló magány nem létezett, soha ily elhagyatottság.
Bukásom után sok vérem elfolyt. Véremmel voltam elázva. Mennyire sajnáltam, hogy meg nem haltam, hogy a halál még előttem állott! Többé nem akartam gondolkodni. Mintegy kizárni lelkemből igyekeztem az eszméket, és a fájdalom által végkép kimeritve, az alagut túlsó falához csúsztam.
Már éreztem az ájulást, mely ismét erőt kezdett venni rajtam, és vele közeledett a tökéletes megsemmisülés is, midőn erős zörej érkezett füleimhez. Távoli hosszas égzengésre hasonlitott, s a mély hanghullámok lassanként vesztek el az üreg mélyében.
Honnan származhatott e zaj? Kétségkivül valamely tüneményből, mely a föld belsejében ment véghez. Talán gáz robbant fel, vagy a földgömb valamely hatalmas sziklaboltja dőlt be.
Figyelve hallgattam.
Tudni akartam, hogy e zaj ismétlődni fog-e. Egy negyedóra telt el. Tökéletes csend uralkodott az alagutban. Többé szivem dobogását sem hallottam.
Egyszerre ugy rémlett, mintha fülemet, mely véletlenül a falhoz volt támasztva, határozatlan, felfoghatatlan, távoli szavak ütnék meg. Összerezzentem.
„Hallucinatio!“ gondolám.
De nem, mert a mint figyelmesebben oda hallgattam, csakugyan mormogó hangokat hallék. Azonban kimerültségem, gyengeségem nem engedték, hogy megértsem mit mondanak. Pedig csakugyan beszéltek. Semmi kétség.
Egy pillanatig attól tartottam, hogy a szavak, melyeket hallék, saját, a viszhang által visszahozott szavaim. Talán tudtom nélkül kiáltottam volt? Erősen összecsuktam ajkaimat s fülemet ismét a falhoz fektetém.
Igen, ugy van, beszélnek! beszélnek!
A fal hosszában néhány lépést haladván, még tisztábban hallottam. Sikerült bizonytalan, különös, megérthetetlen szavakat felfognom. Ugy érkeztek hozzám, mintha lassan, ugyszólván suttogva, ejtettek volna ki. E szó „förlorad“ többször ismételtetett, és pedig fájdalom kifejezésén.
Mit jelenthetett az? ki mondta ki? Nyilván nagybátyám vagy Hans. De ha én hallottam az ő szavaikat, ők is hallhatták enyémet.
Hallgatództam, figyelve, hogy nem hallok-e valami feleletfélét, egy felkiáltást vagy sohajt. De nem hallatszott semmi. Néhány percz mult el igy. Lelkemben eszméknek egész világa nyilt meg. Majd azt hittem, hogy meggyengült hangom nem juthatott el társaim füléig.
„Csak az ő szavukat hallhatom,“ ismétlém. „Ki más járhatna itt, harmincz mértföldnyire a föld alatt!“
Ismét hallgatództam. Fülemet a falon ide-oda jártatva, azon mathematikai pontra akadtam, melyen a hangok legerősebben hangzottak. Ismét hallám e szót „förlorand“ s utána ama mennydörgés formát, mi az imént elzsibbadásomból felébresztett volt.
„Nem,“ mondám magamban, „nem. E hangok nem e sziklatömegen keresztül jutnak hozzám. E fal gránitból van és a legerősebb dörgést sem bocsátaná át! E zaj magán a folyosón át érkezik hozzám! Valamely akusztikai sajátság következménye lehet!“
Ismét hallgatództam és most, igen! most tisztán hallám saját nevemet, a mint az üregben visszhangzott.
Bátyám ejtette ki nevemet! Ő a kalauzzal beszélt, s e szó „förlorad“ dán szó!
Ekkor minden világos volt előttem. Hogy ők is megérthessék szavaimat, közvetlenül e fal hosszában kell beszélni, mely a hangnak vezetőül szolgál, mint a sodrony az elektriczitásnak.
De nem volt vesztegetni való időm. Ha társaim néhány lépéssel tovább mennek, az akusztikai tünemény hatása megszünik. A falhoz közeledtem tehát és a következő szavakat a lehető legtisztábban ejtettem ki.
The book keeps going
Reading is free forever. Sign up and watch scenes appear while you read.
Scenes Storieta drew for other classics.
New illustrated classics
Once or twice a month: the latest books to get full character casts, scene art, and free comic editions. No account needed.
