Egy naplopó tünődései
Public-domain ebook
Egy naplopó tünődései
Language: hu562 downloads on Project Gutenberg
Subjects
Public-domain ebook sourced from Project Gutenberg #69231.
The opening · free to read
„VILÁGIRODALOM“ KIADÁSA BUDAPEST.
MINDEN JOG FENTARTVA.
Hogy szánjuk el magunkat gyorsan?
– No mit tanácsol hát. Melyiket válasszam? Vegyem a vöröset? Csakhogy a vörössel nem hordhatom majd a „fantaisie“ kalapom.
– Hát tessék a szürkét venni.
– Persze, hogy a szürkét veszem. Még hozzá sokkal célszerübb is.
– Az anyaga nagyszerü.
– Én is azt hiszem. Meg, tudja, ez olyan helyes szürke. Nem olyan közönséges. Habár hát, ami azt illeti, biztos, hogy a szürke nem valami érdekes.
– Na igen; nyugodt, egyszerü dolog.
– Tudja, hogy én valami egész különöset érzek, ha pirosat látok? Kedves, meleg egy dolog a piros. Vörösben mintha mindig jó melege lenne az embernek, még ha különben fázik is. Ugy-e tudja, hogy értem?
– Van benne valami; akkor tessék a pirosat venni, asszonyom. Az még hozzá jól is áll mindenkinek; mert mégis… piros!
– Á; csak nem gondolja komolyan?
– Már tudniillik, ha jó szinben van az ember.
– Igaz, persze; a piros szinnek megvan az árnyoldala; jó szinben kell, hogy legyen hozzá az ember. Épp azért aztán ugy alapjábanvéve biztosabb a szürke.
– Hát akkor a szürkét, asszonyom.
– Igen. Azt hiszem, jobb. Nem igaz?
– Én is nagyon szivesen viselem.
– Meg tartós is. Majd diszitem izével… jaj! Csak nem vágta még le?
– Épp akarom.
– Várjon egy pillanatig. Hadd látom csak még egyszer azt a vöröset! Tudja, lelkem, az jutott hirtelenében eszembe: hogy bájos volna csincsillával.
– Avval bizony csinos volna.
– Mert csincsillám az véletlenül van.
– Persze; akkor tessék a vöröset. Mért ne venné a vöröset?
– Viselhetném ehhez a kalaphoz.
– Ehhez?
– Más nincs. Igaz; ez persze a másikhoz állna jól, a szürkéhez. Hm; ejnye; én azt hiszem, mégis csak majd a szürkét fogom venni. Hiába no; biztos, szolid szin a szürke.
– Nyolc métert tetszett mondani…
– Annyi elég lesz, mert kibővitem majd izé – hogy is hivjákkal… Egy pillanatig csak, kedvesem. Mert tudja, ha a szürkét veszem, akkor igazán nem tudom, mit hordjak majd a fekete kabátomhoz.
– Az nem illik a szürkéhez?
– Ugyan… szürke; feketéhez; hogy volna olyan csinos, mint a piroshoz?
– Akkor én a pirosat venném. Kegyed biztosan legjobban tudja.
– Hát ami azt illeti, a magam részéről én jobb szeretem a szürkét. Hanem mikor mindenfélére muszáj az embernek gondolni, meg aztán az is, hogy… Te jó Isten! csak nem ennyi az idő?
– Nem ennyi; ez tiz percet késik. A mi óráink kicsit mindig későbbre járnak.
– Nekünk meg egynegyed egykor Madame Jannawaynél kellett volna lennünk! Uristen, de soká tart ez a vásárlás! Mikor is kezdtük?…
– Lehetett ugy tizenegy.
– Féltizenegy. Most jut eszembe, hogy annyi volt, mert hisz megbeszéltük otthon, hogy pont féltizkor kezdjük. Két teljes óra késés!
– És mégse mentünk valami sokra, hm?
– Á; egyáltalán nem csináltunk semmit. Pedig mennyi dolgom volna! És Madame Jannawayhez okvetlen el muszáj mennem! Nincs ott az erszényem? Nem; hisz itt van nálam.
– Még nem határozott, asszonyom, melyiket választja. Szürke, vagy piros?
– Nem tudom, hol áll a fejem; biz Isten nem tudom, mit akarok. Egy perccel előbb már egész biztos voltam és most tessék… Megvan! Emlékszem! A piros. Csakis a piros. Vagyis hát dehogy! nem a pirosra gondoltam; a szürkét akartam mondani.
– Pedig utoljára a pirosat emlitette asszonyom; emlékszik?
The book keeps going
Keep reading, and see it illustrated
Reading is free forever. Sign up and watch scenes appear while you read.
Scenes Storieta drew for other classics.