Kelet tündér világa, vagy Szaif Züliázán szultán. (1. kötet) Aráb rege

ORBÁN BALÁZS.

ELSŐ KÖTET.

KOLOZSVÁRTT, 1864.

KIADJA STEIN JÁNOS, ERD. MUZEUM EGYLETI KÖNYVÁRUS.

ELŐSZÓ.

Az élet első szakában, midőn bölcsönkből kilépve, az észtehetség megkezdi működését, legelébb a dajkáink elbeszélte mesék, tündérregék azok, melyek figyelmünket megragadják, melyek a gyerek első sejtelmeinek kedvencz tárgyai; s ki nem emlékszik vissza mintegy vallásos kegyelettel a korra, midőn sarkon forgó aranyvárak, tündérkirályleányokkal népesitett világot alkota magának a világösmeretről még csak homályos fogalmakkal biró gyereki ész; ki előtt ne lennének édes visszemlékek azon boldog előkornak ártatlan éldeletei, midőn egy ránczos arczu öreg dajka elmondotta mese vala még vágyainknak netovábbja! S mindezen regészet – mely talán egy népnél is Europában nincs inkább kifejlődve, mint nálunk, mely egészen korunkig megtartá a csudás és természetfelettiesség jellemét, mely nemtők, óriások, tündérek egy egészen ismeretlen képzelt világát tárja fel – keletről veszi eredetét, hol azok a nép száján most is keringnek; rege mulattatja a népet az aráb tanyákon, a gazdagok szerályaiban, a szilaj beduinok sátrai alatt, a karavánok éji tanyáin, zajongó városok hűs kávéházaiban; estve az édes semmitnemtevésre összegyült lakosok bodor füstfellegeket eregetve, elégülten hallgatják a Nakilok meséit, melyek egy csudás képzeti világot tárnak fel, de a melyek gyakran a nép száján megmaradott történeti eseményeknek s ezredéves hagyományoknak elburkolt s mesés alakot öltött elbeszélései s mintegy előtörténelmei is.

S e modor, e csudás fantasticismus, e természetfelettiességbe átmerengés, e vallásos mysticismus önti el a keleti s főképpen az aráb irodalom minden termékeit is.

Egy ily, de a legtöbb keleti regéktől eltérőleg összefüggő egészet képző s az európai irodalomban egészen ismeretlen gyöngyöt van szerencsém az olvasó közönségnek – a keleti irodalomból – bemutatni „Kelet tündérvilága, vagy Szaif Züliázán Szultán“ czím alatt.

Ez egy gyönyörü hősköltemény, mely az Iszlám ezen bolygó hősének eseménydús életét tárgyalja.

Nagyszerü és csudás mű ez, valódi kincstára a keleti gazdag képzelődés szülte szellemdús s ragyogóan könnyüded aráb költészetnek. Szaif Züliázán, ki életét az elnyomottak, üldözöttek és szenvedők fölsegélésére forditja, ki nemes szive ösztönétől vezetve bebarangolja a világot, mindenütt segélyt és vigaszt nyujtva, mindenütt az igazság és jogosság mellett harczolva. Szaif Züliázán a hősiesség és erényes lovagiasság eszményképe, civilisator és vallásterjesztő egy személyben, valóságos mythoszi kép, az Iszlámnak csudák bűv-környezetében tényező Theseusa, Don Quichotte-ja, Rollandja, Garabonczás diákja, s azon becses mű, melyben hőstényei adatnak elé, a nagy aráb nemzet alakulását s történet előtti korát oly megható s elragadóan szép modorban adja elé, hogy azt valójában az Iszlám Iliászának tekinthetjük, mely – véleményem szerint – minden eddig ösmert aráb irodalmi müvet, még az annyira bámult „Ezeregy éjszakát“ is képességben, költői becsben összehasonlithatlanul felülmulja.

Hogy ki eredeti szerzője „Szaif Züliázán Szultán“-nak, nem lehet tudni. Ali bey (a mostani Ali pasa-fővezér) szedte össze s adta ki igen kevés – csak ismerősei- és barátainak küldött – példányban. Én szerencsés voltam egy ily példány birtokába jutni, s azt azon reményben, hogy irodalmunk viruló kertjébe egy becses és igen szép idegen virágot plántálok át – leforditám szigoruan ragaszkodva az eredeti szöveghez s azon semmit sem változtatva. S most, midőn az olvasó közönségnek átadom, azt azon szivem mélyéből fakadó óhajtással teszem, hogy az által bármely szerény szolgálatot tehessek nemzeti irodalmunknak, s a kedves olvasóknak pedig egy mulatságos és élvezetes könyvet nyujthassak.

Lengyelfalva, 1863.