Kenyér és bor: Új Versek
Public-domain ebook
Kenyér és bor: Új Versek
Language: hu600 downloads on Project Gutenberg
Subjects
In: Poetry
Public-domain ebook sourced from Project Gutenberg #66179.
The opening · free to read
Boldog, Szomorú Dal
Van már kenyerem, borom is van, Van gyermekem és feleségem. Szivem minek is szomorítsam? Van mindig elég eleségem. Van kertem, a kertre rogyó fák Suttogva hajolnak utamra, És benn a dió, mogyoró, mák Terhétől öregbül a kamra. Van egyszerü, jó takaróm is, Telefonom, úti böröndöm, Van jó-szivü jót-akarom is, S nem kell kegyekért könyörögnöm, Nem többet az egykori köd-kép, Részegje a ködnek, a könnynek, Ha néha magam köszönök még, Már sokszor előre köszönnek. Van villanyom, izzik a villany, Tárcám van igaz szinezüstből, Tollam, ceruzám vigan illan, Szájamban öreg pipa füstöl. Fürdő van, üdíteni testem, Langy téa, beteg idegemnek, Ha járok a bús Budapesten, Nem tudnak egész idegennek. Mit eldalolok, az a bánat Könnyekbe borít nem egy orcát, És énekes ifju fiának Vall engem a vén Magyarország. De néha megállok az éjen, Gyötrődve, halálba hanyatlón, Úgy ásom a kincset a mélyen, A kincset, a régit, a padlón, Mint lázbeteg, aki feleszmél, Álmát hüvelyezve, zavartan, Kezem kotorászva keresgél, Hogy jaj! valaha mit akartam, Mert nincs meg a kincs, mire vágytam, A kincs, amiért porig égtem. Itthon vagyok itt e világban S már nem vagyok otthon az égben.
Hitves
Még hozzád vágyik egyre e beteg szív És úgy követlek, mint sötét detektiv, A pesti utcán, a budai lankán, Kedves Ilonkám.
De egyre jobban szállnak már az évek, Fáradt szemünk a semmiségbe réved És a mi jön, az oly hűs és komorló, Mint a koporsó.
Az arcodon is feltün néha-néha A fönség és gyász végtelen árnyéka S életre buzditasz, halálra intesz, Mint ama hitves,
Ki kőbe vésve áll a sírok ormán Egy anya fájdalmával és mogorván A sír hálószobáját nézi csendben S szeme se rebben.
Mondd, mit tudsz erről, mindennek tudója, Nő, kinek egy a szemfödő s a pólya, Titokzatos alvótárs, földi vágyban S a hideg ágyban.
Rejtélyes, aki immár szomorúnak Mutatod arcod, húga te a búnak, Beszéld el, mi az élet szörnyü titka És mi a kripta.
Hitetlen én, ki senkibe se hittem, Beléd fogódzom és kérdezlek itten, Hová megyünk mi, élet koszorúsa, Mélyszavu múzsa?
Részeg Virágok És Darázs-szó
Most harminckét éves vagyok. Nyár van. Lehet, hogy tán ez, amire Vártam. Egészség duzzaszt hallgatag, Bronz-arcom égeti a nap És lassan Megyek fehér ruhában a Lugasban Pipámba sárgálló dohány, S a füstje kékes, halovány, A fák alatt egy kerti széken Alszik szelíden feleségem. A küszöbön fiam. A szeme kék láng, Nagy szőke fej, Álmos puha száján csiklandva csorran A lanyha tej. Vad délután, a föld parázsló, Részeg virágok és darázs-szó.
Ha haldoklom, ezt suttogom: Nyár volt. Jaj, a boldogság máshová Pártolt. Egészség fűtött hallgatag, Égette bronzarcom a nap És lassan Mentem fehér ruhában a Lugasban. Pipámban sárgálló dohány S a füstje kék volt, halovány A fák alatt egy kerti széken Aludt szelíden feleségem. A küszöbön fiam. A szeme kék láng, Nagy szőke fej. Álmos, puha száján csiklandva csorrant A lanyha tej. Vad délután volt és parázsló. Részeg virágok és darázs-szó.
The book keeps going
Keep reading, and see it illustrated
Reading is free forever. Sign up and watch scenes appear while you read.
Scenes Storieta drew for other classics.
