Bernát Gáspár adomái, élczei, apró freskóképei és gazsiádái

A beteg szemhunyorítással intett neki köszönetet, aztán a falnak fordult, szemét behunyá s meghalt. Végrendeletében a lipótvárosi bazilikának testálta minden – adósságát.

Voltakép iró soha sem is volt. Csak barátai unszolására tette papirra egyes tréfáit, barok ötleteit. „Fresco képek“ s „Kaczagányok“ cimen adta ki azokat. De úgy olvasva nem hatottak. Életet, szint, eredetiséget csak az ő előadása által nyertek.

Rendesen nádpennával irt, s kifogyhatatlan kék papirszeleteire – az ismeretes Bernáth-bankókra vetette öreg, szép betűit, s szokatlan nagyságú pugyillárisából szedegette elő a röpke lapokat.

Egy-egy lap megemlékezvén Bernáth Gáspárról, őt cynikusnak mondja.

Tán az lehetett életmódjában. De sem szavaiban sem viseletében nem volt az. Udvarias, gyöngéd, szerény és külsejeben – a mennyire szegény sorsától telt – csinos és takaros volt mindig. Soha sem járt keztyű nélkül, s ruházata ha foltozott volt is, de pecsétes, rongyos sohasem. Kivéve, hogy budája gallérának hulladozó szőrét nem vihette a kefekötőhez, mint panaszlá. „Hanem“ – úgymond – „adott az emberséges német három bödönynyel „kraftharwuchs“ pomádét; azzal kenegetem a vidraadtát. A bundámat meg, a ki otthon van, borotváltatom.“

Mindnyájunk kedvence szállt vele sírba. Az „arany sas“ bujában lelógatja szárnyát, s a „kis pipából,“ melynek ízes magyaros konyháját annyira becsülte, kialudt vele a gyújtó szikra, mely sokak kedvére pattogott, sistergett ott az asztal fölött.

BERNÁT GAZSI A MENYORSZÁGBAN.

Megáll a szekérrel erre az igás pár S leszáll a ferhécen át jó Bernát Gáspár. … Komoly, a milyen volt teljes életében; Szent Petőt köszönti illendően, szépen: «Pálinkás jó reggel, kedves urambátyám! Odadnám, ha volna, de nincs visitkártyám; Hát majd bemutatom magamat így szóval.» – Azt mondta rá Péter: »jól van öcsém, jól van.« «Rá érünk, – mond Gazsi; hisz az öröklétből Három fertály egyre csak most mult éjféltől.

– Hát nem küldött engem semmiféle doktor Nem komázok velük, félek én azoktól; – Végeztem a dolgom odalenn a földön; No, mondok, a telet már az égben töltöm. – Látom, ide fenn is rosszul mehet minden: Itt sincs rendes budget, minden évben indemn. Miniszter sem esik odalenn, a mennyi Csillagot láttunk az égről futva menni. Egy kanca meteort sörényen megkapék S csak úgy a szőrére sebtében felkapék. Gyih a menyországba! Majd teszek én rendet; A financiákat hozom én ott rendbe. De fele uton kidült a tüzes gebe, Jó, hogy a szellemi omnibusz fölveve, Jaj de rosz két pára! poézis és próza; Nem csoda: szegények úgy el vannak nyúzva, A téjuton pedig olyan sárhabar van, Mintha a vármegye tartaná jó karban, Csakhogy az a latyak, mely a lovat kinzza, A téjuton csupa érett turó s brinza. Három perc az égig e két rosz paripán; Holott fél pillantás áll itt a tariffán. Jaj de hátra van még minden az egekben! Hogy elmaradtak a közlekedésekben! No de itt vagyok már, majd lesz itt más dolog. Ha én mindenüvé vasutat traceolok: A fiastyúktól le a kaszás csillagig. Innen a göncölig, hol a medve lakik: A zodiacuson végig egy körutat, S a paradicsomon át egy sugárutat. Lánchiddal átkötöm a Styx két oldalát, Vizvezetté teszem a Lethe italát, Kibaggereztetem a phlegeton medrét. Tiszaszabályozom a vizöntő vedrét. Mahomed édenét én expropriálom, A szentek számára újra parcellálom, S a sok facérrá lett szép húri számára Egy kiházasító-egylet lesz fundálva, Éneklő angyalok értékét fölverem. Lesz számukra egy nagy akcientheáterem. Részvényesek ezen tudom nem veszthetnek. Zsidó van itt elég, s azok jól fizetnek, Képzelem a kvártély szük a menyországba: Ábrahám apánkkal állok társaságba, Egy új Baubankot alapítunk együtt: És a menyországot újra fölemeljük. – A csillagok is már sötétek, mint látom Gázvilágítással az eget ellátom. – Panasz van a földön, hogy az imádságra Nagyon későn jön, ha jön az indorzata; Villanytelegraf az égben lészen müvem, S azon imádkoznak ezután majd hiven. Életbiztosító bankot is fundálunk, S az nagyon jó gscheft lesz itt, hol nincs halálunk, A pokolba meg egy tűzkár-aciendát; Az ott népszerű lesz, s ad szép dividendát, – Az idvezülteknek pezsgő-gyárt teremtek; Abból ingyen isznak mindenféle szentek. – És hogy tökéletes legyen boldogságunk, A dinomdánomhoz cigányt importálunk, S hogy az áldott jó nap itt se teljen restül, Felhőket segítek fújni dohányfüstből. A poklot megveszem: a ki miért bent ül, Minden adósságát kifizetem szentül. – Legyen Generalquitt! A vén Lucifernek Adok nyugdíjat; – menjen Gráczba hausherrnek. – S nehogy e szép világ valaha elveszszen: Galvanoplastice in duplo megszerzem. Fizetek per cassa; mert ez tőlem telik; Van olyan erszényem, a mely mindig teli; Mert az én ősapám volt az a Pharao, Kiről megirta a hjeroglif-faragó, Hogy Mózes elszökvén tőle Egyptomból Egy siklus pénzt elvitt tőle szép suttyomból, Ezt megkérem mostan. Ez a kamatjával Triliom forint lesz, három huszasával. Ebből adok kendnek egy milliós bankót. Kisebbel nem fizet igaz ur, csak bankrot. Huzzon le ebből egy Kerkápoly-érmet: A többi tartsa meg majd _Péterfillérnek_…» … Nem tudott há lenni Péter bámultában: Még a pipa is kialudt a szájában. – »’Sz te Bernát Gazsi vagy! Angyal bújjék beléd! Gyere be hát frissen, – aztán igyál elébb!»

ADOMÁK ÉS ÉLCEK.

Az uri-utczán ballagott Gazsi bácsi a déli órákban. Találkozik vele valaki.

– Hova megy ebédelni Gazsi bácsi?

– A kis pipába uramöcsém; mert az fölér egy nagy csibukkal is.

– S miért ér föl Gazsi bácsi?

– Azért mert olyan jeles italt mérnek benne, hogy mikor valaki mint tiszteletbeli esküdt ment be oda, s megivott egy félmeszely bort úgy jött ki, mint vicispán.

Gazsi bácsi a városház-téren sétált a szeles időben, plaidjebe sokszorosan beburkolva. Hát egyszer csak jön egy szélfuvatag, s a hosszú plaidet kibontja. Egyik szárnyát tartotta Gazsi bácsi erősen a kezében, de bizony a szél kibontotta egész terjedelmében, s a másik végét ugy fogta el egy drabant Békás megyeren és szépen fölgöngyölítette, míg vissza nem göngyölitette Gazsi bácsiig.

Ez volt aztán a hosszú plaid!

– Menyus gazda, a kend szamara az egyház tagjában bitangolt. Adjon zálogot vagy elveszem a szamarát, mondá a tisztelendő ur a szamarastúl előtte álló Menyus gazdának.